Amikor már elindultál… de visszahúz valami

A Kos időszak lendületében az első lépést még meg tudod tenni. Ott van benned a lendület, az újrakezdés izgalma, a „most tényleg” érzés. Aztán történik valami. Nem kívül. Belül. Elkezded… majd egyszer csak megállsz. Nem látványosan és nem is drámaian. Hanem egészen finoman. És ezeket ismételgeted:

• majd holnap folytatom,
• most nincs hozzá hangulatom,
• nem lett olyan jó, mint szerettem volna,
• lehet, hogy még nem állok készen…

És itt történik az, amit a legtöbben nem vesznek észre: nem az akadály állít meg, hanem amit közben mondasz magadnak. A Kos energiája az indulásról szól. De a második szakasz már nem a lendületről, hanem az ellenállásról. Arról a belső hangról, ami nem kiabál, nem tilt és nem áll az utadba. Inkább csak halkan suttog. De pont ezért veszélyes. Mert teljesen logikusnak tűnik. Mintha csak pihennél… Mintha csak átgondolnád… Mintha csak egy sokkal jobb pillanatra várnál…

De ha őszinte vagy magadhoz, akkor érzed: ez nem pihenés. Hanem inkább visszalépés. Az önszabotázs nem látványos. Nem úgy néz ki, hogy feladod.

Hanem úgy, hogy:

• egy kicsit odébbtolod időben…
• egy kicsit megkérdőjelezed…
• egy kicsit bizonytalan leszel…

És mire észbe kapsz… már nem csinálod.

A Kos itt nem azt mondja, hogy „csináld tökéletesen”. Hanem azt, hogy „csináld tovább.” Mert a lendület nem magától marad meg. A lendületet tartani kell.

És igen:

• lesznek napok, amikor nem lesz kedved,
• lesznek napok, amikor nem érzed,
• lesznek napok, amikor megkérdőjelezed az egészet.

De ezek nem jelek arra, hogy rossz úton vagy; hanem annak a jelei, hogy valóban elindultál.

És ezután jön az igazi kérdés: megállsz… vagy mész tovább?

3 kérdés magadhoz:

1. Mikor szoktál „észrevétlenül” megállni?
2. Mi az a mondat, amit ilyenkor mondasz magadnak?
3. Mi történne, ha ezt most nem hinnéd el?