Szaturnusz-szombat – Ami nem az én terhem

Minden héten egy kép talál meg. Egy pillanat, ami elindít egy belső beszélgetést. Nem tanít, nem magyaráz, csak meghív: hogy megállj egy percre, és lásd meg, mi mozog benned.

Ezen a héten ez a kép jött szembe velem: egy lány követ dob a vízbe…

Van egy pont az önismereti úton, amikor lassan felismerjük: nem mindent kell cipelnünk. Sokáig természetesnek tűnik, hogy magunkra vesszük mások érzéseit, problémáit, félelmeit. Megpróbáljuk megoldani, kisimítani, megmenteni.

• Néha azért, mert szeretünk.
• Néha azért, mert felelősséget érzünk.
• Néha pedig azért, mert azt hisszük, így kell jónak lenni.

De a Szaturnusz egyik fontos tanítása a határok felismerése. Hogy van, ami a mi dolgunk.
És van, ami nem. Nem a mi feladatunk minden sebet begyógyítani. Nem a mi felelősségünk minden vihart elcsendesíteni. És nem a mi terhünk mindenki történetét cipelni.

Amikor ezt megértjük, nem keményebbé válunk, hanem letisztultabbá. Mint amikor egy követ a vízbe dobunk. Egy pillanatig még érezzük a súlyát a kezünkben, aztán elengedjük. És a víz hullámai lassan elsimítják a felszínt.

3 kérdés magadhoz:

1. Hol érzem most az életemben, hogy olyan terhet cipelek, ami valójában nem az enyém?
2. Melyik kapcsolatban próbálok túl sok felelősséget vállalni a másik helyett?
3. Mi történne, ha ma egyetlen dolgot egyszerűen visszaadnék annak, akihez valójában tartozik?

Ami nem a mi terhünk, azt nem kell tovább hordoznunk.

Az előző heti képet itt találod.