Szaturnusz-szombat – Csend az év elején

Minden héten egy kép talál meg. Egy pillanat, ami elindít egy belső beszélgetést. Nem tanít, nem magyaráz, csak meghív: hogy megállj egy percre, és lásd meg, mi mozog benned.

Ezen a héten ez a kép jött szembe velem: egy lány ül a padon csendesen, a gondolataiba mélyedve. 

„Nem minden kezdet hangos. Van, amelyik csendben gyökerezik meg.”

Az év már elindult, de belül még nem minden mozdult meg.
Sokan még visszanéznek.
Mások már előre félnek vagy reménykednek.
És van egy vékony, szinte láthatatlan tér a kettő között.

Ez a csend az év elején.

A Szaturnusz nem sürget ilyenkor.
Nem kér terveket, célokat, ígéreteket.
Csak jelenlétet.

A Bak időszaka emlékeztet rá, hogy ami tartós lesz, az nem rohan.
Előbb megérkezik.
Megérzi a talajt.
És csak utána mozdul.

Ez a néhány nap még nem az indulásról szól. Hanem az áthangolásról. Arról, hogy észrevedd: mi maradt veled a múlt évből – és mi az, ami már nem akar tovább jönni. A csend nem üres. Dolgozik. Rendet rak. Előkészít. És amikor majd beindul a világ, nem sodródsz vele – hanem tudod, honnan indulsz.

3 kérdés magadhoz:

1. Mit érzek most erőltetés nélkül, az új év elején?
2. Mi az, ami még időt kér bennem, mielőtt formát öltene?
3. Mit engedhetek meg magamnak most: a lassúságot vagy a bizonytalanságot?

Nem maradsz le semmiről, ha most csendben vagy.
Lehet, hogy épp most alapozol.
És ami innen indul, az nem zajos, hanem tartós.

Az előző heti képet itt találod.