Túl a határaimon

Minden héten egy kép talál meg. Egy pillanat, ami elindít egy belső beszélgetést. Nem tanít, nem magyaráz, csak meghív: hogy megállj egy percre, és lásd meg, mi mozog benned.

Ezen a héten ez a kép jött szembe velem: egy lány, aki a csillagos eget kémleli.

„A határaim ott kezdődnek, ahol eddig megálltam. És ott tágulnak, ahol végre tovább merek lépni.”

Ahogy ott ülünk a saját életünk „sziklaszélén”, mindig van egy pillanat, amikor úgy érezzük:
innen tovább menni már nagy döntés lenne.
A Nyilas időszaka mégis arra hív, hogy messzebbre nézzünk, mint eddig.

A Szaturnusz pedig megkérdezi:
„Mit vállalsz most azért, hogy valóban táguljon az életed?”

Túlmenni a határainkon nem azt jelenti, hogy vakmerők leszünk.
Azt jelenti:

• látjuk a célt,
• tiszteljük a kockázatot,
• és felelősséget vállalunk a lépéseinkért.

A lány a képen nem ugrani készül.
Csak ül, és néz.
És ez a nézés már a tágulás kezdete.

A határaink néha nem is valódiak: csak régi félelmek, rosszul tanult szabályok, elfelejtett álmok. És amikor a Nyilas új fénybe hozza őket, hirtelen meglátjuk: nem a mélység ijesztő, hanem az, hogy valóban képesek lennénk repülni.

3 kérdés magadhoz:

1. Hol érzem most azt, hogy valami „túl nagy” nekem?
2. Mi lenne az első apró lépés, ha nem félnék a kudarctól?
3. Kit akarok lenni egy év múlva – és melyik határ tart vissza attól, hogy elinduljak?

A Nyilas hónap tágulást hoz. A Szaturnusz pedig megmutatja, miben kell felnőnöm ahhoz, hogy el is bírjam ezt a tágulást.

Az előző heti képet ITT találod meg.