Szaturnusz és a döntéseink – amikor a lehetőség formát kap

Az előző blogban nyitva hagytam egy dobozt.

Schrödinger macskája már kinyitotta a szemét, a könyv első mondata megszületett, és a végtelen számú lehetséges történetből elkezdett kirajzolódni egy.

A végén pedig maradt egy kérdés: Mi történik velünk akkor, amikor a sok lehetőség közül végül választanunk kell egyet?

Az asztrológiában van egy bolygó, amely különösen jól ismeri ezt a pillanatot. A Szaturnusz. Szegénynek egyébként sincs túl jó sajtója. Korlátok, akadályok, idő, felelősség, kötelességek. Ahol megjelenik, ott általában senki nem kezd konfettit szórni.

Pedig van valami, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni róla: a határ formát ad.

• Gondolj egy házra. Falak nélkül lehetne végtelenül tágas, csak éppen ház nem lenne belőle.
• A könyvnek is vannak határai. Egyszer el kell döntened, miről szól. Ki beszél benne. Hol kezdődik. És bármennyire fájdalmas ezt egy írónak tudomásul vennie, egyszer azt is, hogy hol ér véget.

Ugyanez történik velünk az életben. Fiatalon különösen könnyű úgy érezni, hogy rengeteg élet áll előttünk.

Lehetek ez… Mehetek arra… Élhetek ott… 

Aztán telik az idő, és döntéseket hozunk. Választunk egy szakmát, és közben nem választunk száz másikat. Elköteleződünk valaki mellett. Valahol otthont teremtünk. Belevágunk valamibe, amire éveket teszünk fel.

Minden választással formát adunk az életünknek. És minden választás mögött ott maradnak azok az utak is, amelyeken végül nem indultunk el.

Talán ezért tud olyan nehéz lenni egy valódi döntés. Mert amikor kimondod, hogy ezt választom, valami másról közben lemondasz. Még akkor is, ha jól választottál.

A Szaturnusz ezt pontosan tudja. Ő az idő bolygója is. Azé az időé, amely véges. Nem írhatjuk meg egyszerre az összes könyvet. Nem élhetjük végig valamennyi lehetséges életünket. Nem járhatunk be minden utat csak azért, hogy a végén majd eldöntsük, melyik volt a miénk.

Valahol választanunk kell.

Ez elsőre elég komor szaturnuszi történetnek hangzik. Pedig van benne valami felszabadító is. Mert amíg mindent nyitva hagysz, addig minden lehetséges. Csakhogy semmi sincs igazán készen.

A könyv a fejedben még lehet tökéletes. A vállalkozás, amelyet egyszer majd elindítasz, hibátlanul működik. A másik élet, amelyet választhattál volna, mindig egy kicsit szebbnek tűnhet annál, amelyben éppen mosogatni kell.

A lehetőségekkel könnyű együtt élni. A valóságnak viszont vannak falai. És éppen ezért lehet benne lakni. Talán a Szaturnusz egyik legfontosabb tanítása éppen ez. Nem minden határ börtön. Van, amelyik megtart. Van, amelyik körberajzol valamit, ami addig csak elképzelés volt. És van, amelyik egyszer csak azt mondja: eddig gondolkodtál rajta. Most építsd meg.

• Amikor leírod az első mondatot, már formát adsz valaminek.
• Amikor kitartasz mellette a századik oldalnál is, még inkább.
• Amikor kihúzol húsz oldalt, mert rájössz, hogy nincs rájuk szükség, valószínűleg már egészen közel jársz a Szaturnuszhoz.

Ő ugyanis ritkán lelkesedik attól, hogy mennyi minden lehetne. Inkább azt kérdezi: Mi az, amit valóban felépítesz belőle?

Talán ezért változik a Szaturnusz jelentése is, ahogy telnek az éveink. Egy ideig leginkább azt látjuk benne, amit elvesz. 

• Az időt.
• A könnyű kerülőutakat.
• A végtelen lehetőségek illúzióját.

Később talán azt is észrevesszük, amit cserébe ad.

• Formát annak, amit komolyan vettünk.
• Súlyt annak, ami mellett kitartottunk.
• Történetet abból, ami valaha csak lehetőség volt.

Schrödinger doboza végül kinyílik. A sok lehetséges életből pedig lassan megszületik egy. A tiéd.