Asztrológus, író, önismereti tréner
Cikk megosztása
Van egy furcsa elképzelésünk a változásról. Azt hisszük, van egy nap, amikor történik valami fontos, és másnap reggel már az új életünkben ébredünk. Meghozunk egy döntést. Kilépünk valamiből. Elkezdünk valami újat. Végre kimondunk egy mondatot, amit hónapok óta kerülgetünk. És aztán eljön a másnap. Kinyitjuk a szemünket, körülnézünk, és kissé értetlenül tapasztaljuk, hogy a világ még mindig feltűnően hasonlít a tegnapira.
Jó. De hol van a csoda? Pedig tegnap eldöntöttem. Lezártam, elkezdtem, megváltoztattam. Miért nincs még kész?
Szeretjük a jól felismerhető határvonalakat.
Ezeknek a mondatoknak van egy közös tulajdonságuk. Van bennük egy képzeletbeli vonal. Az egyik oldalán áll a régi életünk. Átlépjük, és a másik oldalon már vár bennünket az új. Csak éppen az élet ritkán működik ilyen elegánsan. Átlépsz. És aztán visszanézel. A régi még ott van. Sőt, néha utánad is jön.
A döntés gyors. Az átrendeződés lassú.
Egy döntést meg lehet hozni egyetlen délután alatt. Az ember ki tud mondani egy mondatot néhány másodperc alatt. El lehet küldeni egy felmondást. Alá lehet írni egy szerződést. Be lehet csukni egy ajtót.
Csakhogy mindaz, ami addig az ajtó mögött volt, nem tűnik el ugyanabban a pillanatban. Ott vannak a megszokások. A régi reakciók. A közös ügyek. A félbehagyott történetek. A következmények. Más emberek, akik talán egyáltalán nem ott tartanak a változásban, ahol mi.
És ott vagyunk mi is. Mert furcsa módon saját magunkat is magunkkal visszük az új életünkbe. Ugyanazzal az idegrendszerrel, ugyanazokkal a félelmekkel, beidegződésekkel, emlékekkel és reflexekkel, amelyek tegnap még a régi életünkhöz tartoztak. Ezért történhet meg, hogy valami már véget ért, de még mindig hat ránk. Valami már elkezdődött, de még egyáltalán nem érezzük újnak.
Erről az időszakról beszélünk a legkevesebbet. Pedig szinte minden komoly változásnak van ilyen része. Amikor a régi már nem igazán a miénk, az újba pedig még nem tudunk kényelmesen belehelyezkedni. Mintha költözés közben lennénk. A régi lakásból már elhoztuk a dolgaink felét. Az újban ott sorakoznak a dobozok. Fogalmunk sincs, melyikben van a kávéfőző. A lámpa még nincs felszerelve, valahol eltűnt a telefontöltő, és természetesen pont azt a pulóvert keressük, amelyik a legalsó doboz legalján van.
Pedig már elköltöztünk. Csak még nincs otthonérzésünk. Talán a változással is valami ilyesmi történik. Elindultunk, csak még nem érkeztünk meg.
Mi pedig türelmetlenek vagyunk. Mert ha már volt bátorságunk változtatni, szeretnénk megkapni érte a jutalmat. Lehetőleg azonnal.
És amikor nem történik látványos változás, könnyű arra gondolni: akkor talán semmi sem változott. Pedig lehet, hogy éppen a legkevésbé látványos része zajlik. Az átrendeződés.
Ezt valahogy hajlamosak vagyunk kihagyni a történeteinkből. Utólag olyan szépen meséljük:
Egy mondat. Pedig lehet, hogy az az egy mondat két évig tartott. Tele bizonytalansággal, visszalépéssel, ügyintézéssel, várakozással, vitákkal, pénzügyi nehézségekkel, rossz döntésekkel és olyan kedd délutánokkal, amikor az ember egyszerűen csak arra gondolt: Mi a fenének kezdtem én ebbe bele?
A kész történetekből eltűnik az építési terület. Pedig amikor benne vagyunk a változásban, többnyire éppen ott élünk. Az egyik fal már áll. A másikat még bontják. A kertben sitt van. A villanyszerelő jövő hétre ígérte magát. És mi nézzük az egészet, majd megállapítjuk, hogy ez bizony nem hasonlít arra az új életre, amelyet elképzeltünk. Még nem.
Szerintem sok csalódásunk innen ered. Összekeverjük a változás kezdetét a változás eredményével. A döntés lehet egy pillanat. Az életünknek viszont idő kell ahhoz, hogy átrendeződjön körülötte. És közben könnyen azt hisszük, hogy valamit rosszul csináltunk. Pedig lehet, hogy egyszerűen a csoda másnapján vagyunk. Azon a kissé rendetlen reggelen, amikor már történt valami fontos, csak még nem látszik minden következménye. A dobozok ott vannak a földön. A kávéfőző továbbra sincs meg. Az új élet pedig egyelőre egyáltalán nem úgy néz ki, ahogy elképzeltük. De ettől még elkezdődött.
Néha a legnagyobb változások után nem egy új világban ébredünk. Csak egy olyan reggelen, amikor a régi már mögöttünk van, az újat pedig még építjük.
Kövess a Facebookon is.
„Ahogy bent, úgy kint; ahogy fent, úgy lent.” – szoktuk mondani oly gyakran, de mit is jelenthet ez asztrológiai szempontból, és hogyan segít a hétköznapokban?
A Kos időszak utolsó hete az új identitás megszilárdításáról szól. Ismerd fel, miben változtál meg, és hogyan maradj benne abban, aki lettél.
